"Szartündér"

Az imént olvastam valami posztot tökéletes gyerekekről és tökkkkéletess anyukáikról... (inkább nem írom le a véleményem)

Ha nincs az embernek tökéletes gyereke, különböző trükkökhöz kell folyamodni, hogy legalább közelítsünk az ideális felé.

Emesénél szinte minden okés, egy-két dolgot kivéve. Az egyik ebből a kakilás. Nem az erőssége, finoman szólva. Könyörögtem neki, ígértem fát (füvet nem, azt majd kipróbálja ha akarja 15 év múlva)... volt már, hogy kétségbeesetten hívtam az orvost, hogy mit csináljak, mert... horror volt. Semmi nem segített. Fenyegettem kórházzal, kúppal. Vártam türelmesen és türelmetlenül.

Következő stációk, a Tamarinlax - csodalekvár -, paraffinolaj, olívaolaj és barátai. Nekünk inkább ellenségeink.

Aztán kitaláltam a "KAKITÜNDÉRT"!!! Egy kakilásért jár egy szívecske a naptárban, öt szívecskejel után ajándékot hoz a Kakitündér. 

Lehet, hogy nem a legjobb megoldás, de legalább segített... 

A Szartündér kicsit fosul hangzik, de legalább a nagyobbakkal lehet jókat derülni:)

Szomorú karácsonyi mese

Néha már nagyon unom Hamupipőkét, vagyis ahogy Emese mondja, Hamipupókát. Rajta kívül létezik még Hófehérke és Piroska is... Flóra szerint ez egy szomorú mese:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas ház, abban lakott három királylány. A szüleik nagyon büszkék voltak rájuk, okosak, ügyesek voltak, kiválóan zenéltek. A távolról hozatott zenetanárok, művészek csak dicsérték őket. 

Sokat játszottak a nagy palota termeiben, futkostak, táncoltak. Ha hajba kaptak, a királyné kiosztotta őket rendesen.

Egy szomorúságuk volt csak, nem látták az édesapjukat. A király messze földön háborúzott. Hiába várták haza az ebédlő asztalnál vagy esténként.

Így jött el a Karácsony. Feldíszítették a karácsonyfát, megették az ünnepi vacsorát, énekeltek, zenéltek, mégsem volt olyan az ünnep, mint máskor. 

A királylányok már csak abban bíztak, hogy majd a Jézuska hozta ajándékok enyhítenek az érzésen, amit apjuk hiánya okoz. Ültek egész este, várták a csengőszót, hiába. A karácsonyi csilingelés nem hangzott fel. Mindhárman ott aludtak el a csillogó fenyő alatt... szomorúan. 

Kisjézussal álmodtak, az angyali csengőszót is halották, s a legnagyobb leány még vágtázó lovakat is hallani vélt.

A fa alatt találta őket a reggeli első napsütés is, amely úgy csillogott a havon, hogy a kis királylányok alig tudták szemüket kinyitni. Pislogtak nagyokat, nem tudták, hogy ébren vannak vagy még álmodnak. A karácsonyfa mellett találták a sok-sok becsomagolt ajándékot és ott ült édesapjuk... 

Kár, hogy ez csak mese, mert a mi Királyunk nem jön haza Karácsonyra.