Néha már nagyon unom Hamupipőkét, vagyis ahogy Emese mondja, Hamipupókát. Rajta kívül létezik még Hófehérke és Piroska is... Flóra szerint ez egy szomorú mese:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas ház, abban lakott három királylány. A szüleik nagyon büszkék voltak rájuk, okosak, ügyesek voltak, kiválóan zenéltek. A távolról hozatott zenetanárok, művészek csak dicsérték őket.
Sokat játszottak a nagy palota termeiben, futkostak, táncoltak. Ha hajba kaptak, a királyné kiosztotta őket rendesen.
Egy szomorúságuk volt csak, nem látták az édesapjukat. A király messze földön háborúzott. Hiába várták haza az ebédlő asztalnál vagy esténként.
Így jött el a Karácsony. Feldíszítették a karácsonyfát, megették az ünnepi vacsorát, énekeltek, zenéltek, mégsem volt olyan az ünnep, mint máskor.
A királylányok már csak abban bíztak, hogy majd a Jézuska hozta ajándékok enyhítenek az érzésen, amit apjuk hiánya okoz. Ültek egész este, várták a csengőszót, hiába. A karácsonyi csilingelés nem hangzott fel. Mindhárman ott aludtak el a csillogó fenyő alatt... szomorúan.
Kisjézussal álmodtak, az angyali csengőszót is halották, s a legnagyobb leány még vágtázó lovakat is hallani vélt.
A fa alatt találta őket a reggeli első napsütés is, amely úgy csillogott a havon, hogy a kis királylányok alig tudták szemüket kinyitni. Pislogtak nagyokat, nem tudták, hogy ébren vannak vagy még álmodnak. A karácsonyfa mellett találták a sok-sok becsomagolt ajándékot és ott ült édesapjuk...
Kár, hogy ez csak mese, mert a mi Királyunk nem jön haza Karácsonyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése