Azt mondta egyszer egy általam nagyra becsült hölgy ismerősöm, hogy az a baj a mi társadalmunkkal, hogy a felnőtteket is gyermekként kezelik (a törvényhozók meg a főnökök). Egyeseket nem gyermekként kellene kezelni, hanem nemistudom... Sokat gondolkoztam ezen, de mindenki magából indul ki, így semmi jóra s rosszra nem jutottam. A felnőttség az jó, míg azt lehet csinálni, ami nekünk tetszik, csak a következmények meg a tettekért való felelősség, hát akkor inkább maradjunk gyerekek!
Az jutott még eszembe, hogy ha az ertéelklubon vagy a tévékettőn este főműsoridőben egy nagy gőzölgő szart mutatnának, vajon azt is néznék-e (bizonyos) emberek?
- Hé, mi a szar ez a tévében?
- Mit érdekel az téged kisfiam, nézzed, addig is csönbe' maradsz!
- Biztos valami celeb kakálta a vvbő'!
- Jaj, tényleg, így ahogy nézem.... de szép! Hónap én is ilyet nyomok!
ÁÁÁÁÁ, elcseszett egy világot élünk.
Pénteken volt az elsőben a jelmezbál. Mivel nálunk csak osztályfarsang van, s a termet már előzőleg berendezték, a tesis öltözőben kellett átvarázsolni a gyerekeket. Benyomult a sok elsős meg a sok anyuka. .... az egyik kislány készült, mint hastáncosnő... Kérdezi egy másik kislányka az anyukát, hogy mi lesz a gyermeke. Anyuka válaszol: - Hastáncosnő. Seherezádé.
Remélem sok felnőtt agyába bevillan az ezeregyéjszaka, Ali baba, meg a furfangos nemtudomhogy hívják, aki átejtette a barátját, aztán az visszavágott...
De a kislány mit kérdezett vissza? Na?
- Seherezádé? A valóvilágból?
Na piff.
El vagyok keseredve. Meg örülök is, hogy van tévénk, de nem szoktuk bekapcsolni. Ha mégis, próbálom megválogatni, mi folyik be a nappaliba. A gyermekeim életéből egyenlőre sikerült kizárni a budiba való dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése