Úgy gondoltam, jegyzeteimnek fő mondanivalója a gyermeknevelés és a nagy család szépségei, lesznek. Ha úgy is fogy a magyar, igaz a népszámlálás adatait még nem hozták nyilvánosságra, aki nem döntötte el, hogy hány darab csemetét ajándékoz ennek a ronda világnak, annak adok bátorítást meg vicces történeteket.
Na ehhez képest, már az első bejegyzést is később írtam, mint azt elgondoltam.
Beteg kedves Emesénk, vagyis már lábadozik, de igen megijesztett minket egy éjszakán: ugató köhögés, fulladás... Szabad, hideg levegő, ügyelet....
De csak az ijedelem volt nagy, takonykóros lett. Csúnyán húzott a háta: bekentem a narancssárga jóillatúval, amit a patikában lehet kapni. De azt lehet, hogy csak a szaga miatt árusítják, hatása semmi. Aztán eszembe, orromba jutott a büdös!!!!!!
Tényleg, már el is felejtettem a jól bevált módszert. Ugrasztottam is apukát a teszkóba: a cetlin: disznózsír!!!!!
Úgyhogy ha a gyermek köhög, de nem akar felszakadni a cucc és hiába is szívod az orrát a porszívóval:
Este fürdés után a mellkasát és a hátát be kell kenni (én jó vastagon) disznózsírral, és be kell tekerni folpackkal. Mi olyan trikó-félét gyártunk belőle, hogy le ne csússzon éjszaka. A probléma egy-két éjszaka alatt megoldódik. Csak utána kiütéses lesz a bőre, de az elmúlik. De vigyázat anyukák, a dolog nagyon büdös!!! (mármint szerintem) De ha ez kell, hogy kijöjjön, hát legyen.
Biztos nagyanyáink is ezt csinálták.... Meg még sok mást is....
Emese már gyógyulófélben van, remélem a nyűgösség is elmúlik, mert falra mászom tőle. Nem érzi jól magát, és csak egyetlen dolog nyújthat neki vigaszt: CICI!!!!! Egész nap jön utánam s rángat: Cici, cici!!!! Mindegy neki, hogy itthon, a boltban, iskolában, zeneiskolában vagyunk. Itt, a legutóbbiban hallottam a kifejezést, hogy ez a gyerek még nagyon "szopista". Hát az. Majd szívesen gondolok vissza ezekre az időkre mikor bánatát anyatej helyett alkoholba fojtja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése