Ha valakinek kettőnél több gyereke van otthon és mindent kézben tud tartani (egyedül), az legyen szíves, jelentkezzen nálam, mert konzultálni szeretnék vele! Azok jelentkezését is várom, akik ismernek ilyen egyént.
Néha eszembe jut, hogy nem is hülyeség a többnejűség. Megoszlik a feladat, amíg az egyik vacsorát csinál, a másik tanulhat a gyerekekkel... meg lehet, hogy a férjem is örülne egy szőkésbarnának (nem egy őszesbarnának), akinek legalább kettővel kisebb a ruhamérete, mint nekem. Majd megkérdezem este, ha hazajön. Vagy a többférjűség sem lehetne rossz... (annyival több zoknit mosni?) Mondta Zsófi múltkor, hogy az egyik kislánynak az osztályban van pótapukája, mert az igazi mindig dolgozik:) Válaszul csak annyit közöltem, hogy a miénk is ezt csinálja. Remélem nem vont le messzemenő következtetéseket!
Szóval mióta a középső is iskolás, vele is kell tanulni esténként, meg gyakorolni...
Igen mulatságos látvány lehetnénk egy kívülállónak, mikor a középsővel hegedülni kell a harmadikosok olvasás témazáró napjának előestéjén, amikor a legkisebb éppen egy piros ceruzával színezi ki a legjobb kirakónk hiányzó részleteit és a járólapot. (Á, nem durrant el az agyam!)
Az első két ütemnél nem is jutottunk tovább sokáig, közben jött Flóra kétpercenként, hogy mikor kérdezem ki? (a kirakóról már lemondtam, addig se a környezetfüzetbe rajzol)
Csak annyit akartam elmondatni, mivel nem tudok mindent kézben tartani, valamiféle önállóságra kell nevelni a csemetéket. Különben is, beszélt a rádióban múltkor egy főokos hölgy és nem is mondott hülyeséget: a gyerekeknek más dolguk nincs is, csak hogy tanuljanak, ami egyrészről pozitív..., de van egy csomó tizenéves, akinek van már két nyelvvizsgája, meg vágja a logaritmust, meg tudja az összes középkori csata évszámát, de a mosógépet nem tudja beindítani s egy tojásrántotta vagy akár egy tea megfőzése is nagy gondot jelentene számára. Ez igen elgondolkodtatott... el is határoztam, hogy mostantól minden házimunkát átadok a gyerekeknek... Á, dehogyis!
Annyi lett a feladat, hogy Flórának egyedül kell bepakolnia a táskájába a következő napra. (meg aki szomjas kaja közben, az felemeli a seggét és enged magának vizet, meg este ki kell készíteni a reggel felvevendő, ilyen szó nem is létezik, sebaj, ruhát)
Mondanom sem kell, már begyűjtött jó pár kék pontot a felszerelés hiánya miatt a nagylány. Nem baj, hülye volt, ki azt mondta, hogy az okos a más kárán tanul... van amihez saját tapasztalat kell. S az az egy-két kék pont... reméljük a tanító nénit sem zavarja annyira!
Móni, lehet, hogy én az anyák "gonoszabbik" fajtájából vagyok, de az idén másodikos Kornélnak év eleje óta egyedül kell pakolni és vessen magára, ha itthon marad valami. :) Ja, és a házimunkában is várok egy kis segítséget a középsőtől is már (februárban lesz 5 éves). Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, csak rendet rakni együtt vagy a tányért kivinni a mosogatóig evés után. :)
VálaszTörlésVera
Szerintem is így helyes:)
VálaszTörlés