Nálatok laknak-e állatok?

Mielőtt még a címben feltett kérdésre bárki határozott "nemmel" válaszolna, kérem győződjön meg alaposan tagadó állítása helyességéről!
Bizton állíthatom: lehet titokban is állatot tartani!

A legtöbb kisgyermek kutyára, cicára vágyik. Az "elvetemültebb szülők" csemetéje kígyót meg hüllőt tart. Aztán jönnek az apróbb jószágok az állatkereskedésből: tengerimalac, aranyhörcsög, ugróegér, tollas barátok... és végezetül megemlíteném a legkisebbet, amelyet gyermekünk titokban hoz haza az iskolából, óvodából.
Tapasztalt szülő már biztosan kitalálta, mire gondolok.
Majdnem harminc évvel ezelőtt volt nekem az óvodában egy aranyos kis játszópajtásom, Marika. (időközben már Ő is anyukává cseperedett) Nos, egyik  nap együtt játszottunk. (úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna) Ült a tükör előtt a csoportszobában, én mögötte álltam, s mint ügyes, szakmájában igen tapasztalt fodrásznéni fésülgettem szöszke haját. A világ legaranyosabb daduskája, Kati néni vigyázott ránk, pont az asztal tetején egyensúlyozott, egy függönyt próbált visszacsipeszelni a karnisra. De Mónika megzavarta önfeledt csipeszelésében, mert a fodrászolás közepette felkiáltott: - Kati néni! Gyere gyorsan, valami mászik Marika hajában!
A dadusnéni hegyi kecskét megszégyenítő ügyességgel és gyorsasággal ugrott le az asztalról. És.... többre nem emlékszem. Hogy a fejlakók meglétét és elterjedését a csoportban miként kommunikálták a szülők felé, nem tudom, max. anyukám tudná elmondani. De nem ez a lényeg mostan itt.
A történet mostanság folytatódik: az őszi szünetben, ami idén túl későn következett be, Zsófi hazahozott egy tájékoztatót a táska mélyén. Nem is vettük észre, csak a szünet közepe felé, mert vendégeink voltak, meg különben is, melyik egészséges nebuló nyitogatja a táskát szünet elején? (én is csak körbeporszívóztam néhányszor) A papír ánégyes, apró betűkkel mindkét oldalon teleírva, a fejtetvességről. Kérdeztem az elsőst, ezt meg ki adta, meg minek? Ő aztata nem tudja. Kérdezem tovább: volt tetű az osztályban? Ő azt meg honnan tudná? Igaz, volt az általunk csak bogaras nénire keresztelt védőnéni az osztályban, de nem mondott semmit, csak megnézte a fejüket. És kiosztotta a papírt. Nagyjából átnéztem, de nem fordítottam nagy figyelmet reá. Zsófi haját is megnézegettem néhányszor. Neki biztos tetszene, ha lenne benne valamiféle "bogár", mert imádja, ha "tetvészem". De nem volt. (eddig)
Aztán tegnapelőtt, egy hónappal a szünet után kiderült a turpisság: Azért adták a papírost, mert az osztály egyik tanulójánál talált a néni ilyen kis aranyos jószágokat. De miért nem mondott senki semmit? Ha azt állítja nekem valaki, hogy ez a huszonegyedik században szégyenletes, akkor én nemistudommitcsinálok. Majdnem mindenki tudja, de ha mégse, akkor most jól figyeljen: a tetű csak a tiszta, ápolt hajba megy bele, mert ott érzi jól magát. S mivel már létezik egy csomó szer, mivel irtani lehet ezeket az állatokat s megelőzni is (persze, ha tudunk róla), így nem kell a kislányok avagy kisfiúk fejét kopaszra nyírni, s ezzel úgymond stigmatizálni, megszégyeníteni őket.
S kedves védőnéni, csak annyit kellett volna a papírra ráírni, hogy találtam az osztályban tetves hajú gyereket, nézze át mindenki a saját kölykéjét (a saját érdekében)! Köszönjük szépen!

De kérem, legközelebb se szóljanak, tartsák titokban, hátha elterjed minden kisgyerekre s onnan az összes családtagra és még a vendégek is vihetnek belőle emlékbe....