2011. november 24., csütörtök

Te hogyan is látod?

Egészen sok információ juthat tudomásunkra gyermekünk lelki világáról a teljesen egyszerű kérdés feltevése után: Mit álmodtál? Persze, ha a csemete válaszol és meg is hallgatjuk.
A legnagyobb, kétlábbalaföldönjáró Flóra elmeséli, éppen ténylegesen mit álmodott. A középső olyan történetet kerekít azonnal, hogy a felnőtt csak kapkodja a fejét (egy-egy meseíró sírva könyörögne, hogy a "sztorikat" az ő neve alatt adják ki díszkötésben). Ez rengeteget elárul róla. A legkisebb még nem tud beszélni, de szerintem minden éjjel cicivel álmodik. (társadalmunk sok hímneműjével azonosan)
Ez jutott eszembe ma délután a folyosón álldogálva, meg persze Miklós bácsi, a rajztanárom felső tagozatban. Nem csak "egyszerű" föci-rajz szakos volt, hanem művész is. Jaj, szegény, mennyit vesződött velünk! Gondosan elhelyezett egy zöld almát a tanári asztalra, azt kellett (volna) lefesteni.... De előtte megmutatta, szerinte hogyan is kellene kinéznie a kiállított gyümölcs másának a papíron. Pompázott az a szivárvány minden színében, csak éppen zöld nem volt benne. Mi meg néztünk nagy értetlen fejjel, hogy szegény öregnek vagy nem jó a szeme, vagy egyébje nem működik tökéletesen...
Aztán a mai délutánon... álltam a folyosón az első osztály előtt, vártam a csöngetésre. Nézegettem a falra kirakott munkákat. Kaptak a kis elsősök egy mikulásos színezőt, azt pingálták ki. Sok-sok szép Mikulás. Megkerestem az én csemetém művét: Jaj, de szép! 
Jött aztán a nagy is, vártunk, ő is nézegette a képeket. És ő, a "földönjáró" (apja lánya) rámutatott a lényegre: minden kisgyerek nagyjából ugyanúgy színezte ki a képet, hóesés a háttérben, piros sapkás, fehér szakállas, öreg Mikulás bácsi. De volt egy kivétel: Zsófi. A háttér szivárványszínű, a pöttyök benne is szivárványosak. És a jó öreg Nikolaus? Ott üdült a képen, citromsárga bojtos, narancssárga sapiban, lila szemöldökkel, kék bajusszal és barna szakállal.
Hiába, van a gyereknek fantáziája. (vagy csak az új színes ceruzáját akarta kipróbálni)
Hazafelé az jutott eszembe a kocsiban, hogy mindenki máshogy látja a világot. Mert mindenki csak a saját kis agyával és szemével tud nézni (meg van aki látni).
Minden, amit egyáltalán észreveszünk, és itt az sem mindegy, hogy egyáltalán mit veszünk észre, abban benne vagyunk mi is. Az összes eddigi megélt dolgaink, az érzéseink, a fantáziánk...
S melyik gyermek milyennek látja a zöld almát és a Mikulást?
... Felnőttek! Becsukott szemmel könnyebb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése