Nagymami,drága Nagymami,jajj de jó,hogy köztünk élsz!
Te nálad nem lehet senki kedvesebb:
mindig adsz csak és nem kérsz.
Mint egy ezüsthajú fürge tündér művelsz mesebeli száz csodát.
Mert te vagy Nagymami,drága Nagymami,
aki csak jót és szépet ád!
Szerintem ez a dal már annyira rossz, hogy jó!
Gyermekeim szíve ünneplőbe öltözik, mikor bejelentem, általuk is belátható időn belül meg fog jelenni nagymamájuk.
Másfél évig éltünk együtt egy igen kicsinek mondható lakásban. Hely szinte semmi, de a kiskorúaknak maga volt a kánaán. Mama minden kívánságukat leste...
Aztán jó messzire költöztünk, nagy érvágás volt. Mindenkinek. Mamának, mert eltűnt a nyüzsi. Meg lehetett végre nézni a híradót esténként,(nézni akkor is lehetett mikor ott laktunk, csak hallani nem) le lehetett ülni úgy enni, hogy nem kunyizott senki egy falatot és nem kellett egy étkezés alatt minimum háromszor felállni vízért, kenyérért, csak úgy... Nekem azért, mert rámszakadt a háztartás egésze, meg a három gyerek egésze nulla segítséggel. A férjem oly nagy segítséget jelent a hétvégén, ha itthon van végre, hogy ki nem tudom mondani. Csak egy példa: Mikor reggelizünk, még alszik. Ha már eltakarítottam a romokat az étkezés után, kezdek vmit főzni, kitámolyog, s kérdezi: Hol a reggeli? Mikor eszünk?
A lányoknak meg azért, mert eltűnt a MAMA, akihez lehetett fordulni, ha anya nem engedett meg valamit, vagy ordított mint sakál, meg játszani vele, meg.......
kb. három oldalon sorolhatnám.
Már másfél éve jöttünk el. Meglátogat minket egy-egy hétre, úgyis ráér, nyugdíjas.
Szóval a lányok örülnek, de fel is húzzák a bokszkesztyűt. Elindul a harc: ki ül a
mama mellé az ebédlőasztalnál? Ki ül az ölébe a kanapén? Kit fésül meg először? Ki feküdhet mellé a matracra? (ma reggel a 150x70-es matracon négyen feküdtek)
Örülök, hogy harcolnak. Mert van kiért. (én nem igazán emlékszem a nagymamámra) De látom, hogy mit veszítettem. Mennyire jó, hogy van, akivel lehet együtt sütit sütni. (ma meggyes pite készült) (majd leírom a receptet, nagyon finom lett) Van, aki megtanít hímezni. Akit mindig le lehet győzni a társasjátékban, kártyában. (mindig hagyja magát) És mindent, de mindent megcsinál, nem ismer fáradtságot, sem kifogást, úgy szeret minket, ahogy vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése