Felnőtt, szabadidővel rendelkező nőknek indítanak sok szabadidőközpontban, olvasókörben szabás-varrás tanfolyamot. (Akinek van ideje, amit nem tud kitölteni valamilyen tevékenységgel és nem akar varrni, szóljon nekem! Találok neki elfoglaltságot.) Itt, gondolom, azt lehet megtanulni, amit régen a nagymamák tanítottak meg a lyányunokáknak, vagy anyukák a leányuknak. De ez egyáltalán nem biztos.
Múltkor Flóra is nyúzta a mamát, hogy hímezni, varrni akar. Jaj, jaj, gondoltam, mi lesz ebből? Eszembe jutott, én hogyan repítettem a sarokba rövid időn belül az egész művet cérnástul, tűstül. Mikor az éppen megfogant magzatok türelemért álltak sorban... Mónika magzat, persze akkor még nem volt nevem, a hisztis sorban toporzékolt, hogy miért kell itt ennyit várni??? (aggyák má, oszt mennyünk)
Azóta is csak gombot tudok felvarrni. Ha a mi háztartásunkban egy ruhadarab kilyukad, annak meg kell várnia a MAMÁT. Csak ő tud rajta segíteni.
Na mindegy.
Flóra hímezni akart. Mama grafittal rögtönzött egy virágot valami fehér anyagra, vette a hímzőfonalat, mutatta: így kell. Gyermek próbálta, egész ügyes... Basszus, ott ült egész délelőtt, s olyan szépen kivarrta, hogy rögtön felvennék kisegítőnek egy tetkószalonba. Becsülendő egy majdnemkilenc éves kislánytól.
De a szabás-varrásról akartam értekezni. Szóval elmegy oda a delikvens és nagy gonddal, odafigyeléssel meg szenvedéssel megalkotja élete első varrományát. Lehet ez pecsvörktáska vagy valami ruhadarab... a lényeg, a ráfordított figyelmen van. Akarjuk, hogy jó legyen az az ELSŐ.
Aztán a következő, meg az azutáni....végül a huszadiknál már oda se figyel a "varrónő", s lám a tapasztalat! Valószínű sokkal szemet gyönyörködtetőbb lesz a mű, mint amit legelsőnek készített. De ez nem törvényszerű. Ha nem is sikerül jobbra, csak ugyanolyanra, akkor is már hiányzik a munkafolyamatból a rágörcsölés című lépés. És a megalkotott darabtól sem várják el annyira, hogy tökéletes legyen!!!! Egyszerűen tündökölhet a saját szépségében:)
Hasonlóképpen történik ez a gyerekekkel is. Sokszor eszembe jut az is (jó, hogy van időm ennyit emlékezni) bezzeg a boltban soha nem rémlik, mi is hiányzik még a hűtőből. Szóval, mikor Flóra kicsi volt még, s öltöztettem. Nem kevésszer kérdeztem végig a hajától a talpáig, mi hol van. És ő meg mutatta.
- Jaj, az én kislányom olyan ügyes, mindent tud....
Még jó! Annyiszor hallotta már, hogy még egy medúza is megmutatta volna, hol a cicije meg a pupuja, ha lenne neki füle.
Most Emese van éppen ebben a korban. Ő a közös reggeli öltözködésnél nem lábujjat keres, hanem inkább füldugót szeretne találni.
- Nem igaz, hogy még mindig nem vagy kész! Vegyed már a gatyát, mert el fogunk késni! Még mindig csak bugyiban szaladgálsz? Bla-bla-bla.
De nemrégiben végigkérdeztem, mije hol van. És ő, mint egy huszadik pecsvörktakaró, egyszerűen a maga szépségében (édességében) tündökölve mutogatott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése